A kék szempár

Sziasztok!!! Meghoztam  a 3. részt. Innentől indul be a történet nagyjából. Remélem tetszeni fog. Ne feledjétek, írjatok hozzászólásban, véleményezzetek és IRATKOZZATOK FEL!  xoxo. Inez♥


- Egy sajtburger menüt fantával és egy mcflurryt. - mondtam a kiszolgáló csávónak.
-Nekem egy Happy meal menü és egy csokis fánk. - sorolta Noah.
- Pontgyűjtő kártya? - kérdezte a csávó.
- Nincs. - mondtam.
Elkezdte össze szedni a rendelésünket.
- Még valamit? - írta be a gépbe az árakat.
- Öcsi? - néztem Noahra.
- Egy almás pitét. - mondta.
- Kettőt. - javítottam ki.
- Rendben. - rakta le a tálcánkra a pitéket. - Ez 32 korona lesz.
- Tessék. - nyújtottam át a pénzt.
- Köszi, hány éves vagy? - vette ki a kezemből a pénzt.
- 15. - válaszoltam furán nézve.
- Áh akkor hagyjuk. - legyintett.
- Hova üljünk? - álltam meg a tálcával.
- Oda. - mutatott Noah az egyik asztalra.
Leraktam a tálcát és leültem. Magamhoz vettem a sajtburgerem.
- Jó étvágyat öcsi. - haraptam bele a hambimba.
Jóízűen eszegettünk. Már csak a pitém volt de azt nem bírtam megenni így a táskámba raktam.
- Mehetünk vásárolni? - kérdeztem.
- Igen. - törölte meg a száját.
- Háda, C&A vagy H&M? - néztem rá.
- New Yorker. - vágta rá.
- Oké. Nézelődsz, felpróbálod és ha tetszik megvesszük. - ismertettem a szabályzatot.
- Rendben. - mosolygott.
Lementünk a boltba és bementünk. Kettéváltunk. Én felpróbáltam egy pulcsit, két nadrágot és egy cipőt. Megkerestem Noaht.
- Na valami? - kérdeztem meg.
- Nadrág, cipő. - mutatta.
- Felső, cipő, nadrág. - mutattam én is.
- Király az a felső. - mutatott az említett darabra.
- Na fizessünk. - indultam ela  pénztár felé.
Megvettük a cuccokat és célba vettük a H&M-et. Nézegettem a toppokat  mikor megszólalt a rádióban a már hallott szám.
- Jé. -néztem fel.
 Mellettem három lány rohant ki az üzletből. Elég nagy hangzavar volt kint de találtam egy király toppot és mentem felpróbálni. Mikor kiléptem a fülkéből Noah állt velem szembe.
- Király felsőt találtam. - mondta majd a kezembe adta.
- Ez még nekem is tetszik. - néztem meg.
- Mi ez a hang? - nézett a bejárat felé.
- Nem tudom. - feleltem.
Megszólalt a telefonom. Felvettem mert anya hívott.
 - 5 perc múlva itt van értünk anya. - fordultam Noahhoz.
- Akkor ezt még vegyük meg. - mondta.
- Jó.- siettem a pénztárhoz.
Megvettük gyorsan a ruhákat. Utána pedig szaladtunk a találka helyre. Kiértünk a plázából és egy hatalmas tömeg volt előttünk. Elkezdtem átvágni a tömegen majd beleütköztem valakibe. Hátra pillantott.
- Bocsánat. -mondtam majd elvesztem a kék szempárban.
- Kaj gyere. - húzott maga után Noah.
- Hé várj! - kiáltott de mi csak mentünk.
Kiértünk a tömegből és megláttam a kocsinkat. Gyorsan beszálltunk és anya már indult is.

Végre Stocholm

Sziasztok! Nagy kihagyás után itt a második rész! Amint tudom hozom, majd a következő részeket. A rész alatt ne felejtsetek el véleményezni és esetleg hozzászólni. Iratkozzatok fel és olvassatok!;) Ja és nézzétek el, hogy még ez se a legizgalmasabb rész...♥
xoxo Inez♥



Kb. egy órája ültünk a kocsiba. Szólt a rádió.
- Anya még mennyi? - kérdeztem.
- Már csak 4 óra. - fordult hátra.
- Úristen. - szörnyülködtem.
- És most jöjjön egy új fiúbanda a The Fooo tőlük pedig a Wild Hearts. - mondta be a rádió.
Egész jó szám volt. Tetszett. Beírtam a  jegyzetekbe, hogy el ne felejtsem.
- Kaj játszunk? - szólalt meg Noah.
- Mivel? - néztem rá.
- Jenga. - mutatta fel a tabját.
- Gyere ülj középre. - mutattam neki.
- Én kezdem. - kötötte be magát.
- Csak nyugodtan. - feleltem.
Vicces volt, mert még soha nem játszottunk. Nagyon jól elvoltunk és sokat nevettünk.
- Anya mikor leszünk már ott? - kérdezte Noah.
- Már csak két óra. - válaszolta apa.
- Így elment az idő? - néztem rá az öcsémre.
- Hát ha jól szórakozik az ember akkor gyorsabban megy az idő. - magyarázta anyu.
- Álmos vagyok. jelentette ki Noah.
- Akkor aludj. - mondta apu.
- Anya a kamionok mikor érkeznek meg? - hajoltam előre.
- Ők majd később 1-2 órával. - válaszolta.
- Ú akkor addig nem megyünk majd el a plázába? - kérdeztem.
- Mi apáddal nem megyünk, mert a házhoz kell menni. De ti nyugodtan mehettek. - mondta anya,
- Noah akarsz jönni? - néztem rá.
- Naná. - válaszolta kapásból.
- Kirakunk titeket ott és mikor a kamionok jönnek akkor anyátok elmegy értetek. - ismertette apu.
- Megegyeztünk. - vigyorogtam.
- Na alszok. - fordult el Noah.
- Én is. - cselekedtem én is hasonlóan.
Lazítás képpen elgondoltam , hogy mit fogok venni és, hogy mit fogunk csinálni a plázában. De közben elaludtam.

- Gyerekek megérkeztünk! - szólt hátra anya és erre mindketten fel keltünk.
Kinéztem az ablakon és hatalmas épületek voltak  mindenhol.
- Végre! Végre Stockholm! - kiáltottam fel.
- Igen. - sóhajtott apu.
- És ott is van a pláza. - mutatott anyu a távolba.
- Olyan nagy? - csodálkozott Noah.
- Az a jó. - mondtam.
Apa leparkolt egy szabad helyen a pláza közelében.
- Itt foglak valahol várni majd, - mondta anya.
- És itt egy kis pénz. - vette ki apu a tárcájából a költőpénzünket.
Elvettem tőle a pénzt és a saját pénztárcámba raktam azt pedig a táskámba.
- Majd hívlak. - szólt egy utolsót anya majd elhajtottak.
- Na gyerünk vásárolni. - néztem rá az öcsémre.
- Hova megyünk először? - kérdezte.
- Kaja? - kérdeztem és a hasamhoz kaptam.
- Benne vagyok. - indult el.
Együtt mentünk be a plázába és a célpontunk a meki volt.