Megtetszett

Új részt hoztam nektek embik!! Jó olvasást!♥ xoxo Inez



- Oh. - pirultam el még jobban mikor ránéztem a kezeinkre.
- Jaj ne haragudj! - kapta el  kezét.
- Semmi gond. - néztem félre.
- Itt is van a gyros. - jött be Burham és lerakta elénk a tányérokat.
- De jól néz ki. - néztem rá a kajára.
- Ugyan. - legyintett a török és már magunkra is hagyott.
- Mész valamerre a nyáron? - vette a kezébe a gyrosát Felix.
- Hát úgy volt, hogy Londonba megyünk a családdal, de mivel jött a költözés így mégse. Max nyár végén egy két napra. - magyaráztam. - És te?
- Hát múlthéten voltam Franciába és egy hónap múlva megint megyünk LA - ba. - felelte két harapás között.
- Gya, családi nyaralás? - csodálkoztam.
- Á...- akadt meg.- Valami olyasmi. - mondta.
- De jó neked. - sóhajtottam.
- Eltudom intézni, hogy jöhess. - nézett rám.
- De hisz nem is ismersz. - vágtam rá
- Addig még megismerhetlek. - mosolygott.
- Igazad van. - értettem egyet.
- Majd meglátjuk. - ivott bele a kólájába
- Te már meg is etted? - néztem a tányérjára meglepetten.
- Éhes voltam. - vigyorgott.
- Egészségedre. - biccentettem.
- Köszi de egyél. - mutatott a félig megevett gyrosomra.
- Kéred? - kérdeztem meg.
- Edd meg. - rázta a fejét.
- Én már nem kérem. - toltam felé.
- Biztos?
- Igen.
- Akkor köszi. - vette maga elé a tányéromat.
- Nagyon szívesen. - legyintettem
- Kisasszonynak ízlett? - jött be a gyrosos.
- Nagyon finom volt. - dicsértem.
- Örülök. Felix kérsz még? - kérdezte a török.
- Nem, köszi. -kapta be az utolsó falatot.
- És mennyi lesz? - vettem elő a pénztárcámat.
- Felix barátja az én barátom is. Felix barátai ingyen esznek. - mondta Burham.
- Hát köszönöm akkor. - tettem el a tárcám.
- Amúgy mehetünk? - itta meg az utolsó korty kólát.
- Persze. - álltam fel.
Felvette a szemüveget és a sapkát majd elindult ki az üzletből. Elköszöntünk Burhamtól és Marytől. Kimentünk a plázából és felajánlotta, hogy haza kísér. Hazafelé elég furcsán viselkedett, jobbra-balra kapkodta a fejét.
- Baj van vagy keresel valakit? - szólaltam meg.
- Jaj bocsi, mond még egyszer. - nézett rám.
- Baj van? - ismételtem meg.
- Nincs. - vigyorgott.
- Hát oké. - válaszoltam elnyújtva,
- Felix? - állt meg velünk szemben néhány méterre egy lány.
Megragadta a kezem és behúzott egy utcába. Végigrohantunk rajta majd megálltunk. Lekapta a sapkáját majd beletúrt a hajába.  Helyes és szívdöglesztő volt. Azt hiszem abban a pillanatban megtetszett.

Felix Sandman

Hali Cukiim! Meghoztam  a következő részt és íme a várt találkozást Jó olvasást és iratkozzatok fel!♥ xoxo Inez



Ott álltam és vártam. Egyszer csak valaki megfogta a vállam. Megfordultam.
- Felix? - néztem a fiúra akin egy sapka és napszemüveg volt.
- Igen. - mosolygott. - Mehetnénk valami nyugisabb helyre? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
Elindult befelé és egy kebabos felé mentünk. Megálltunk és váltott a török csávóval pár szót és kinyitotta a kis ajtót ami a pult mögé vezetett.
- Mennyetek és üljetek le. A kisasszony is kér valamit? - nézett rám a büfé főnöke.
- Egy gyrost. - válaszoltam.
- Akkor két gyros. - vette magához a kését.
- Gyere. - kapta el a karom Felix és maga után húzott.
Bementünk egy kis helyiségbe volt ott egy hűtő és néhány kis polc. Onnan pedig egy másik helységbe mentünk.
- Ülj le. - húzta ki nekem a széket.
- Köszönöm. - foglaltam helyet. - Nem veszed le a sapkádat és a szemüveget? - néztem rá furán.
- Hát jó, de akkor ne sikoltozz  meg ilyenek. - mondta
- Ö.. oké. - mondtam bizonytalanul.
Levette a szemüvegét és a sapkát is, megláttam a már ismerős kék szempárt.
- Nagyon szép a szemed. - néztem rá.
- Ó köszönöm. - lepődött meg. - Semmi sikítás vagy valami? - kérdezte gyanakvóan.
- Kellene? - kérdeztem.
- Ö nem, csak vicceltem. - nevetett kínosan.
- Oké. - mondtam.
- Amúgy téged hogy hívnak? - kérdezte.
Nyilván udvariasságból kérdezte meg hisz a tárcámban biztos megnézte az irataimat.
- Kajsa Lindberg- feleltem.
- Milyen ritka neved van. - dicsért.
-  Amúgy miért itt bent vagyunk? - néztem körül.
- Ö, nem szeretem a felhajtást, meg Burham a haverom.
- Értem, Van valami amit nem mondasz el? Furcsa vagy. - néztem a szemébe.
- Nem, nincs. - pillantott félre és a fejéhez kapott.
- Hát jó. - dőltem hátra.
- Amúgy itt a pénztárcád. - rakta le elém a fekete szegecses  darabot.
- Nagyon szépen köszönöm. - vettem el és a táskámba raktam.
- Merre laksz? - kezdeményezte a normális beszélgetést.
- Pár utcányira. Tegnap költöztünk ide. - feleltem.
- Kólát? - jött be Burham két pohárral.
- Köszönöm. - néztem fel rá.
- És te hány éves vagy? - kérdeztem.
- 16. - válaszolta.
- Tényleg? - lepődtem meg.
 - Igen. Te idősebb vagy?
- Nem, csak 15. - legyintettem.
- Huh akkor jó. - mosolyodott el. - Honnan költöztetek ide?
- Halmstadból. - ittam bele a kólámba. - Neked mi a teljes neved?
- Felix Sandman. - vette a kezébe a poharát.
- Te idevaló vagy? - kérdeztem.
- Igen. Apám nem teljesen svéd. - mondta.
- Ja értem. Az én családom szín tiszta svéd. - mosolyodtam el.
- Az tök jó. Az angol megy? - kérdezte,
- Yes, I can speak English. - válaszoltam kapásból.
- Oh that's cool. - nevetett.
- Jó fej vagy. - mondtam hirtelen.
- Te pedig nagyon vicces. - mosolygott.
- Nem is. -pirultam el.
- De. - fogta meg  a kezem ami az asztalon volt.

A tárcám megtalálója

Újabb rész érkezett! Olvassátok jókedveddel! Teljes egészében megjelenik benne főszereplő fiúnk! Kezdődnek az izgalmak és a szerelmi szálak!!! Olvasásra fel ne féljen a kurzorod a feliratkozásra tévedni és a poszt alján se haragszom meg ha éppen véleményezed! xoxo Inez



- Micsoda? - kérdezte anya.
- Nincs meg. - rogytam a földre.
- Elhagytad? - szólalt meg apa.
- De én beleraktam a táskámba! - sírtam el magam.
- Lehet mellé ment. - mondta Noah.
- Annyira sajnálom. - néztem könnyes szemmel anyára.
- Nincs semmi baj. Lehet megtalálták a plázában. Holnap elmegyünk és megkérdezzük. - gugolt le mellém anya és a hátamat simogatta.
- És ha nem lesz meg? - kérdeztem.
- Kapsz egy új pénztárcát és csinálunk új iratokat. - felelte apa.
- Most mind mennyünk aludni és meglátjuk holnap mi lesz. - mondta anya
- Jó. - töröltem le a könnyeimet.
- Jó éjt kicsim. - állt fel anya és kiment.
Őt követte apa és Noah is. Gyorsan elraktam a ruhákat és átöltöztem. Bementem a fürdőbe és fogat mostam. Utána pedig bebújtam az ágyamba. Felkapcsoltam a kislámpámat és előszedtem a telefontöltőmet. Ráraktam a telómat majd kényelembe helyeztem magam és lekapcsoltam a lámpát. Éppen elaludtam volna mikor megzizzent a telefonom. Üzenetem jött.

Örültem nagyon, hogy meglett, de inkább annak, hogy ő találta meg. Leraktam a telefonomat és lecsuktam a szemeimet.

Reggel majdnem frissen keltem. Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Nagyon jól esett. Épp hogy kiértem a fürdőből anya kiáltott.

- Kaj, Noah! Kész a reggeli!

Gyorsan felkaptam egy itthoni ruhát és rohantam.

- Mi a kaja? - ültem le.

- Rántotta. - rakta anya a tálat az asztalra. 

- Nyami! - ült le mellém Noah.

Szedtem magamnak és elkezdtem enni.

- Anya tegnap este kaptam még egy üzenetet egy fiútól, hogy nála van a tárcám. - mondtam el.

- Ez fantasztikus, de honnan van meg a számod neki? - nézett rám furán.

- Elsa tanácsolta tavaly nyáron, hogy mindig legyen benne a telefonszámom a tárcámba. - kaptam be egy nagy darab tojást.

- Végül is jó ötlet. - mondta anya.

- 3 órakor a plázában találkozok vele. - jelentettem ki.

- Jól van. Kivigyünk? - kérdezte apa aki a nappaliban ült. 

- Nem köszi! Majd elsétálok. Tudom merre van. - kacsintottam.

- Hát jó. - sóhajtott anya.

- Ami pénz maradt azt nyugodtan költsd el. - mondta apu.

- Köszönöm! - néztem hátra.

Belapátoltam a rántottámat és elmosogattam magam után majd felmentem a szobámba. A fiókomból elővettem a tömérdek poszteremet és nekiálltam kiragasztgatni őket. Sorba raktam fel az ágyam köré. One Direction, The Vamps, 5sos, Miley Cyrus, FOB, néhány dalszöveg és albumborító, ezek mellett inspiráló vagy csak szimplán jól kinéző képek, Ed Sheeran, Ariana Grande, Wiz Khalifa, Kid Ink, 50 Cent és még rengeteg más. Mikor kész lettem csináltam  róla egy képet. Felraktam egyből tumblr-re, az 50.000ezer követőmből már el is kezdek szorgoskodni az emberkék és reblogolták meg szivelték is. Úgy szint felraktam we♥itre, instára és twittere. Mindenhol jöttek az értesítések. Ebéd időhöz közeledett és anya kiabált is hogy készen van az ebéd de én még tele voltam a reggelivel így azt kihagytam. Elkezdtem készülődni. Felöltöztem és megcsináltam a hajam. Alapból göndör a hajam van néhány tincsem ami borzalmasan szokott állni így azt beszoktam sütni. Felraktam a natúr sminkem. A felsőmet átvettem és így az újonnan beszerzett toppomra esett a választás. Felvettem hozzá egy sima rövidnadrágot és az új cipőmet. Fél 3 volt. Lent elbúcsúztam anyáéktól ás már indultam is. Az ismert úton haladtam és sikeresen eljutottam a plázához. Megálltam a bejáratnál és vártam.

Hol a tárcám?

Sziasztok!!! Újabb késéssel de megérkezett az új rész! Remélem tetszik a sorozat és immár nagyjából képbe kerül az új főszereplő! Juppi, na jó olvasást! xoxo Inez.



- Itt vannak már a kamionok? - kérdeztem.
- Igen.Elkezdték behordani a nappali a bútorokat, a szobátok majd akkor ha ott leszünk. - felelte.
- Anya, ha hazaértünk megnézed mi vettünk? - hajolt előre Noah.
- Igen de majd csak este ha néz ki valahogy a ház. - válaszolta.
A rádiót hallgatva telt el az utunk.
- Itt is vagyunk. - állt meg anya a kocsifeljáró előtt.
- Úristen, ez sokkal nagyobb és szebb, mint a régi. - szálltam ki a kocsiból.
- Gyertek be. - szólt ki apa.
Elindultunk be a házba. Hatalmas nappali tárult elém. Megemelt mennyezet, kandalló. Egy nagy konyha, nagyobb mint a régi.
- Gyerekek mennyetek fel megnézni a szobátokat, gondolom a sajátotokra ismertek majd. - mondta apu.
- Király! - rohantam fel rögtön a lépcsőn.
Résre nyitva volt az ajtó. Beléptem és egy nagy kék szoba volt az ajtó mögött. De a legjobb az volt, hogy saját fürdőm is volt hozzá.
- Anya ez biztos az én szobám? - kérdeztem mikor megpillantottam az ajtóban.
- Azért lett ez a te szobád mert ez hatalmas és már régóta szeretnél saját fürdőt. - magyarázta.
- Köszönöm. - öleltem meg.
- Hozhatják a bútorokat? - kérdezte.
- Igen. - mosolyodtam el.
Szépen lassan felhozták a bútorokat. Kezdték az ágyammal, jött a két szekrényem, aztán a kisebb szekrénykéim, az asztalalom és székem, és végül felkerült a falra mind a két könyves polcom.
- Na jöhetnek a dobozok? - nyitott be apu.
- Igen. - indultam el lefelé.
Tízszer fordultam mire felhordtam az összes dobozomat, de még volt a 4 vagy 5 ruhás zsák plusz az ágyneműm és akkor még a kocsiból ki se szedtem a táskámat, a bőröndömet és a ma vásárolt dolgokat. Na meg még a cipős doboz is ott volt ami a kamion legmélyén bújt meg. Elkezdtem kipakolni könyvespolcomra a könyveket. Szépen sorba rendeztem őket, jöhetett a maradék 7 doboz. A kacatjaim, sulis felszereléseim, mindet kipakoltam és kerítettem nekik helyet. A fürdőbe vittem a szépítkező dolgaimat. Lementem a zsákokért. Anya segített felhozni és még elpakolni is.
- Köszönöm. - akasztottam be az utolsó ruhámat a szekrénybe.
- Szívesen. - mondta majd összegyűrte a zacskókat. - Még kell valami? - kérdezte.
- Még a kocsiból felhozom a dolgaimat. - zártam be a ruhásszekrényemet.
Anyával lesétáltam és ő el is kezdte a pakolást a nappaliban. Én kimentem a kocsihoz és behoztam a dolgaimat. Felvittem és leraktam az ágyra. A táskámat felakasztottam a szekrény oldalán lévő fogasra. A laptopomat kiraktam az asztalra és töltőre dugtam. Beállítottam a hangfalamat is és hozzákötöttem a géphez. Kapcsoltam zenét a lejátszólistámról és az ágyneműmet előszedtem. Elrendeztem az ágyon és végre kiszedhettem az új holmikat a táskákból.
- Noah! - kiáltottam és egy perc múlva már az ajtóban is állt.
- Felhoztad őket? - lépett be.
- Igen. - feleltem.
Noah leült mellém és anyának írtam egy üzenetet. "Családi progi a szobámba!", küldtem el. Pár perc múlva anya és apa az ajtóba állt.
- Na mit vettetek? - ült le apa az ágyra.
- Kíváncsiak vagyunk. - húzta anya a székemet az ágyhoz.
Megmutattunk nekik mindent. Anyunak különösen tetszett a felső amit a H&M-be vettem. Apának pedig a cipő. De Noah dolgai is bejöttek nekik.
- Na és a visszajáró? Vagy minden pénzt elvertetek? - kérdezte apu.
- Adom! - túrtam bele a táskámba. - Úristen! - kiáltottam - Hol van a tárcám? - néztem bele a táskámba mikor nem találtam.