Sziasztok! Íme az első rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket még akkor is ha nem igazán izgalmas ez a rész. Iratkozzatok fel és hirdessétek! xoxo Inez♥
Kómás fej, táskás szemek. Lebaktattam a lépcsőn, a konyhába siettem.
- Mi a kaja? - néztem körül.
- Kakaós csigát hoztam a boltból. - intett anyu a pakolás közben.
- Szóval azért voltál boltba mert már minden konyhai cucc dobozba van? - vettem ki a zacsiból a csigát.
- Igen. - kapott fel egy dobozt majd kivitte a kamionhoz.
- Kajsa te már össze pakoltál? - kérdezte apu.
- Még két doboz van fent. Mindkettőbe pakolok még. - mondtam.
- Az ágyadat akkor hozhatjuk? - indult fel a lépcsőn apu.
- Persze. - haraptam bele a csigámba.
Apa után rögtön 3 költöztető sietett fel a lépcsőn. Éppen befejeztem a reggelimet és elindultam a kerti kuka felé amikor apa és a három férfi az ágyammal lefelé jött a lépcsőn. Fura látvány volt. Tizenöt évig éltem itt és most költözünk. Apu munkája miatta viszont muszáj.
- Noah! - kiáltott anya.
- Már össze pakoltam. - állt meg a 10 éves öcsém a lépcső tetején.
- Amint apádék leküszködik a nővéred ágyát hozd le az ágyneműdet és a két dobozt ha elbírod. - kapott fel anya egy újabb dobozt.
- Jól van. - ment vissza a szobájába Noah.
- Kajsa te is rakd be a nagy zsákba az ágyneműdet ami fent.
- Jól van anya megyek. - indultam el a már akadálymentes lépcsőn.
Feltopogtam a szobámba majd átöltöztem. A nagy zsákba belepakoltam az ágyneműmet és a pizsamámat. Lerohantam vele és feldobtam az egyik kamionra majd visszamentem a házba.
- Na öcsi kész vagy? - nyitottam be Noah szobájába.
- Segítesz? Az a doboz nehéz nem bírom el. - mutatta.
- Persze. - mondtam majd felemeltem a dobozt. - Ebbe meg mi van? - hitetlenkedtem mikor megéreztem a súlyát.
- Néhány foci kupa meg a polcomról a dolgok. - felelte.
- Értem. - indultam el.
Noah mögöttem baktatott a másik dobozzal. Mikor kiértünk éppen lezárták a bútoros kamiont.
- Hány dobozotok van még? - kérdezte apu mikor oda adtam neki a dobozt a kezemből.
- Noahnak már nincs. Nekem még fent van kettő. - vettem ki az öcsém kezéből a másik dobozt és oda adtam apának.
- Rendben. Akkor még 6 doboz van. - kiáltott apa az egyik költöztetőnek.
- Noah az egyik dobozomat letudod hozni?
- Igen. De remélem nem lesz valami nehéz. - válaszolta.
- Dehogy is. - borzoltam össze a haját.
Felmentünk és a kezébe nyomtam a könnyebbik dobozt.
- Gyerekek indulunk! - kiáltott fel anya.
- Máris? - csodálkoztam.
Gyorsan leragasztottam a másik dobozt és elindultam le. Még visszanéztem a szobámra. Lefelé a lépcsőn még körbe néztem.
- Gyerünk, gyerünk. A kamion már csak rád vár. - siettetett anya.
Oda vittem a dobozt apának majd megálltam a ház előtt. Anya a kulcsot átadta az ingatlanosnak és váltottak pár szót.
- Szálljunk be a kocsiba. - indult el felém anya.
Kinyitottam a kocsi ajtót majd beültem Noah mellé.
- Indulhatunk? - kötötte be apa magát.
Hátrapillantottam a házra és én is bekötöttem magam.
- Igen. - felelte Noah.
- Igen. - mondtam kissé bánatosan.
Apa beindította a motort és elindult. Nyomunkba a két kamion. Kihajtottunk az utcából a főútra majd 5 perccel később az autó pályára. Visszanéztem és megszólaltam.
- Viszlát Halmstad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése