Bejártuk Stockholmot

Megfogta a kezemet és úgy indultunk el. Boldog voltam. Először elvitt a Királyi Palotához. Nagy volt a séta de nem érdekelt.
- Ez gyönyörű. - mondtam.
- Igen, bár a Drotthingholm palota  szebb de oda is elviszlek. - magyarázta.
- Örülök, hogy te vagy az idegen vezetőm. - mosolyogtam.
- Örömmel. - hajolt meg. - Igaz be már nem tudlak vinni, de kint is szép. - mondta udvariasan.
- Oh, mí illedelmes. - pukedliztem.
- Ugyan hölgyem. - lépett hozzám és kézen csókolt. - Bármikor.
- Na jó. - nevettem el magam.
- Jó társaság vagy. - nézett a szemembe.
- Te is. - pirultam el. - És most merre? - kérdeztem.
- Skanzen! - kiáltotta.
Én néztem egy nagyot, majd ő kijavította magát.
- Szabadtéri múzeum. Nagyon szép és éjjel-nappal látogatható. - magyarázta.
- Jól hangzik. - feleltem.
Sétáltunk egymás mellett és folyamatosan beszélgettünk. Elmentünk egy nagy szórakozó hely előtt és két fickóba szó szerint belebotlottam.
- Hé!- kiáltottak rám.
- Bocsánat. - védekeztem.
- Oh most nézem milyen kis csinos vagy. - mondta az egyik.
- Békén lehet hagyni. - állt mellém Felix
- Te meg ki vagy? - lépett közelebb hozzánk a másik.
- Szerintem itt a vége a beszélgetésnek. - vette le Felix a sapkáját.
- Bocs, nem akartunk mi balhét. - tette fel a kezét és már tovább is álltak.
- Köszönöm. - öleltem meg.
- Ugyan. - simította meg a hátamat.
- Megyünk? - néztem rá.
- Igen. - tolt el magától és rögtön megfogta a kezem.
- Messze vagy amúgy?
- Még öt perc. - mosolygott rám.
Oda is értünk és egy ilyen régi kis fa kunyhókkal teli domboldalhoz értünk. Nagyon tetszett. Felix körbevezettet az egész helyen majd megálltam és felnéztem a holdra. Elkezdett fújni a szél és összerezzentem. Felix mögém lépett és átölelt, Elpirultam, becsuktam a szemem és csak élveztem a pillanatot.
- Ezt tervezed a nyárra? - kérdeztem.
- Mit? - lepődött meg.
- Hogy minden lányt elhozol ide és mikor fázik átöleled? - nevettem.
- Mindet?
- Hát biztos van sok. - ráztam meg a vállam.
- Nem igazán. - mondta.
- Kissé hihetetlen. - döntöttem félre a fejem.
- Pedig hidd el. - nyomott egy puszit az arcomra oldalról.
Hirtelen kiszakítottam magam az öleléséből és felé fordultam, majd úgy öleltem meg. El se akartam engedni. Azt akartam, hogy örökké tartson az a pillanat. Eltolt magától és a szemembe lógó tincseket odébb rakta. Azt hittem hirtelen, hogy megfog csókolni, de csak adott egy puszit a homlokomra.
- Hova tovább? - kérdeztem kíváncsian.
- Hát... A nemzeti park itt van nem messze. - gondolkozott.
- Rendben. indultam el.
- Másik irány. - húzott vissza és megfogta a kezem.
Útközben elmentünk egy stadion mellett. Sok étterem is volt. Egy templomnál is megálltunk. Mesélt folyamatosan mindenről. Mindennek tudta nagyjából a történetét. Szívesen  hallgattam őt. A park ahová elvitt nagyon szép volt és csendes. Végig sétáltunk a parkon és közben mesélt a családjáról és a három legjobb barátjáról. Lassan éjfél volt. A park után elvitt a kikötőbe és közbe én is meséltem a családomról meg a régi barátaimról. A kikötőbe leöltünk.
- Hallgassunk zenét! - kaptam elé a telefonomat. - The Fooo-hoz mit szólsz? - kérdeztem.
- Letöltötted? - kérdezett vissza,
- Nem de youtuben rákeresek. - nyomtam rá a zenei megosztóra.
- Hagyd csak, nekem le van töltve, - szedte elő a saját telefonját.
- Okés. - tettem el a telefonomat.
- Annyira jó. - szólaltam meg mikor elindult.
- Az. - tette le kettőnk közé a telóját.
- Nem énekelsz? Azt mondtad szeretsz. - álltam fel.
- Á most nem. Inkább táncolok. - állt fel mellém.
- Na akkor mutass valamit. - tettem karba a kezem.
Nagyon ügyes volt és mindig ütemre lépett.  Igazán profin csinálta és a tánc olyan volt mintha a számhoz lett volna kitalálva. Vége lett és levágódott mellém.
- Jó volt. - mondtam - Felvehetem? - vettem a kezembe a sapkáját.
- Persze. - nézett rám.
- Csinálunk képet? - vettem elő a telefonomat,
- Legyen. - rántotta meg a vállát.
Magához húzott és átölelt. Elkészült az első közös képünk és fel is raktam automatikusan twitterre. Megkérdeztem a twitter nevét és meg jelöltem a posztban. Meg se vártama  reakciókat csak visszaraktam a táskámba a telefont.
- Itt az ideje menni. - állt fel mellőlem.
- Oké, de a sapka maradhat? - nyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzon
- Nyugodtan. - kapta el a kezem.
Elindultunk hazafelé. Beszélgettünk erről arról. Éppen arról volt szó, hogy másnap eljönne elém és elmennénk megnézni belülről a Drotthingholm palotát, mikor néhány lányt meghallottunk sikoltozni mögülünk. Hátra pillantottam és kb 15 lányt állt ott tök extázisban.
- Baj van? - kérdeztem meg tőlük.
- Felix!!! -  rohant felénk az egyik
De követte őt a többi is.
- Mi a.... - próbáltam volna visszalépni Felixhez de a lányok elsodortak.
Körbe vették és én ott álltam egyedül. Egyszer csak egy több lány jelent meg. Úgy döntöttem, hogy feladom és hazamegyek. Írtam közben egy sms-t Felixnek, hogy felejtsen el.