Hazudott

Egyedül baktattam haza és egyre jobban fáztam. Mellette pedig jól el is tévedtem. Amikor már végképp nem tudtam, hogy hol vagyok feladtam és felhívtam anyát.  Értem jött és hazavitt. Hazaérve felrohantam a szobámba és a laptopomat magamhoz véve vágódtam bele az ágyba. Egyből a youtubera mentem és beírtam a The Fooot.  A legelső találatra lépve elindult a zene és megláttam Felixet. Könnybe lábadt a szemem és félredobtam a laptopot. Bőgni kezdtem. Minden végig futott az agyamon, a folytonos sapkahordás, bujkálás, a lányok, minden összeállt. Hazudott nekem. Szinte mindenben. Olyan 2 óra lehetett mikor anya benyitott és leült mellém.
- Mi történt? - törölte le a könnyeimet.
Elmeséltem neki a mozit, hogy körbe vitt a városba. Azt is, hogy percek alatt több 100an lettek a kikötőben. A videót is megmutattam neki.
- Nem értem miért nem árulta el. - karolt át.
- Én sem. Ennyire nem lehet megbízni bennem? - néztem rá.
- Nem a te hibád. - puszilta meg a homlokomat.
- Pedig olyan jó volt vele. - szipogtam.
- Biztosan fog keresni és megmagyaráz mindent. - simogatott anya.
- Nem tudom, hogy szeretném-e.
- Ezt neked kell tudni.
- Tudom. - fújtam ki az orrom.
- Ideje aludnod. - tolt el magától.
- Jól van. - álltam fel az ágyról
Anya elköszönt és kiment. Átvettem a piszimet és bebújtam az ágyamba. Felnéztem twitterre és több 10 ezer retwitt, kedvencnek jelölés és néhány 100 komment volt a kép alatt amit felraktam Felixel. Eléggé rosszul éreztem magamat a történtek után így kinyomtam a laptopomat és aludtam. Nem igazán ment és sokszor fel is keltem. 9 órakor meguntam a próbálkozást és inkább felkeltem. A telefonomra rápillantva láttam, hogy  3 üzenet fogadott. Mind Felixtől jött.
1. " Szia nagyon sajnálom az egészet. Tudom, hogy elszúrtam."
2. " Annyira sajnálom. Remélem meghallgatsz."
3. " Hazudtam de szeretnék mindent megmagyarázni."
Nem válaszoltam egyikre se. Elmentem és beültem egy kád vízbe. A fürdés utána benéztem Noah szobájába és még aludt. Letrappoltam a lépcsőn és a konyhába mentem. A hűtőből kikaptam egy zacskós salátát és mikor megfordultam  ledöbbentem. Felix ült velem szemben az étkező asztalnál.
- Jó reggelt. - mondta.
- Neked is. - mondtam ledermedve és még a saláta is kiesett a kezemből.
- Anyud be engedett.
- Miért jöttél? - szólaltam meg.
- Meg akarom magyarázni. - felelte.
- Hát jó. Meghallgatlak.
Leültünk a kanapéra és elkezdte mondani. Minden mondatában benne volt a bocsánat és a sajnálom. Bevallotta, hogy nagyon kedvel és annyira jól érezte magát velem, hogy én nem tudtam, hogy ki ő. Ezért nem akarta el mondani. Félt, hogy majd máshogy viszonyulok hozzá.
- Nem haragszom. - mondtam.- De nagyon rosszul esett, hogy ennyire nem mertél megbízni bennem. - Nem tudom mit gondoltam, csak féltem. Tényleg nem úgy ismertelek meg.
- Már nem kell. Semmi nem fog változni. - öleltem meg.
- Köszönöm. - súgta a fülembe és még jobban magához szorított.